Ünnepeljünk együtt!

Amikor már-már azt gondolná az ember, hogy mindenki csak a saját ügyes-bajos dolgaival van elfoglalva, akkor jön egy kezdeményezés, egy ötlet, ami először csak a legmerészebb vállalkozó szellemű társak fantáziáját mozgatja meg, majd egyre többen állnak az ügy mellé, végül már szinte mindenki részt akar benne venni. Ez persze akár természetes is lehetne, hiszen a kezdeményezés jelmondata: „Ünnepeljünk együtt, egymás és magunk örömére”!

A 2006-os évben Bartókot ünnepeltük, s tudtuk, hogy egy év múlva kedves kötelességünk lesz nagy tanítónkra, Kodály Zoltánra emlékezni. Debrecen honatyái, hamar felismervén, hogy a város és Mesterünk között különleges kapcsolat volt, szokatlan intenzitással koordinálták és támogatták az évfordulóval kapcsolatos kezdeményezéseinket. A város rendezvénysorozatot indított Kodály-emlékév – Debrecen címmel, melyben számos esemény sorakozott, mind a Kodályra való emlékezés jegyében. Tudományos konferencia az MTA tagjainak részvételével, kiállítás Gulyás György, a Debreceni Kodály Kórus alapító karnagya hagyatékából, műveltségi vetélkedő abban a szakközépiskolában, mely még életében felvette a nagy zeneszerző nevét és koncert a Zenei Világnapon, a Debrecenben ritkán játszott Háry János hangversenyszerű előadásával. Még a Debreceni Irodalmi Napok is zenei főtémával kezdődött ebben az évben.
A Hajdú-Bihari Zenei Egyesület hangversenyét ezen emlékév záróeseményeként, Kodály születésnapjához igazodva, december 15-én rendeztük meg. Az egyesület elnöke – e cikk szerzője – két éve, amikor elfoglalta ezt a nem túlságosan hálás, de lehetőségekben gazdag pozíciót, célul tűzte ki az önállóan működő, külön életet élő tagozatok összefogását, s azt, hogy minden évben szervezzen egy olyan hangversenyt, melyen a gyermekkórusok, nőikarok, felnőtt vegyeskarok és zenekari szekciónk jelenlegi egyetlen tagja, a Lyra szimfonikus zenekar mind részt vesznek. Itt persze nem is elsősorban a részvételre szándékoztuk helyezni a hangsúlyt, hanem a közös előadásra, az együttes muzsikálás lehetőségének megteremtésére. Az elképzelés másik alappillére az volt, hogy együtteseink olyan produkcióban vehessenek részt, melyet önerőből nem tudnak létrehozni. Így született meg az az ötlet, hogy a Kodály-év záró eseményeként csendüljön föl a Psalmus Hungaricus több kórus aktív közremûködésével. A mű előadásához a Lyra zenekar (művészeti vezető: Pallagi Tamás) professzionális segítőtársra is talált: a Debreceni Filharmonikus Zenekar is hozzájárult ahhoz, hogy megvalósulhatott dédelgetett álmunk.
Városunk még mindig legjobb akusztikájú hangversenytermében, a Bartók-teremben telt ház előtt, ünnepélyes légkörben zajlott le ez a számunkra oly fontos esemény. Az ünnepi est – a helyszín adottságait kihasználva – egy tárlatmegnyitóval kezdődött: Kocsis Róbert, a megyei közgyűlés alelnöke nyitotta meg az előtérben rendezett, Kodály Zoltán élete és munkássága képekben című kiállítást, majd a hangversenyteremben városunk alpolgármestere, Halász János köszöntötte a megjelenteket.
Angyali gyermekhangokkal kezdődött Kodály szellemének megidézése. A Voces Iuvenum Gyermekkar Dobiné Hajik Katalin vezényletével az Ének Szent István királyhoz, az Ave Maria és az Angyalok és pásztorok című műveket adták elő megragadó átéléssel és energiával.
A kiváló, nagymúltú női kar, a Kölcsey Kórus igen változatos műsorral gazdagította hangversenyünket: A 150. genfi zsoltár (vezényelt Duffek Ildikó egyetemi hallgató), Árva vagyok (vezényelt Tamási László), Táncnóta (vezényelt Baliga Ádám egyetemi hallgató). Az együttes nemcsak tisztán, a különböző karnagyok elképzeléseit bravúros pontossággal megvalósítva, de rendkívül megkapóan és magával ragadóan adta elő műsorát.
Ezt követően a Debreceni Egyetem Monteverdi Kórusa lépett a színpadra: a Magyarország címere, a Székely keserves, végül a Szép könyörgés című vegyeskari művek hangzottak el tőlük, Takács Ildikó és Pazár István irányításával. Örömmel hallottuk, hogy kórusaink bátran vállalkoznak kevésbé ismert, esetleg nehezebb, de mély mondanivalót tartalmazó művek előadására is.
A korai Kodály-művek egyikének, a Nyári esté-nek kicsit még posztromantikus hangzásvilágát a Debreceni Lyra Szimfonikus Zenekar ideálisan tolmácsolta. Pallagi Tamás vezetése alatt az együttes sok új és szép zeneművel örvendeztette már meg a közönséget, ez az előadás is emlékezetes percekkel ajándékozta meg a hallgatóságot.
A két nagyzenekari műsorszám közötti ellenpontként Guessous Majda Mária csodásan szép hangját hallgathattuk. A félig arab származású fiatal előadó Kodály által gyűjtött népdalokat énekelt, s autentikus biztonsággal varázsolta elénk a múlt században még élő magyar népi kultúrát.
Az este csúcspontja kétségkívül a Psalmus Hungaricus nagy apparátust felvonultató megszólaltatása volt. Ez a csodálatos hitvallás rendszeres műsorszáma a magyarországi hangversenyeknek, a 2007-es évben mégis először csendült fel a városban – talán ezért is övezte felfokozott várakozás a produkciót. A Nagyváradról érkezett Partiumi Egyetem Vegyeskara, a Debreceni Kollégiumi Kántus (mindkét együttes művészeti vezetője Berkesi Sándor), a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának hallgatói (művészeti vezetők: Török Ágnes és Szabó Soma), a Vox Antiqua Kamarakórus (művészeti vezető: Kiss Csaba), a Sol Oriens Kórus (művészeti vezető: Deményi Sarolta) és a Vox Iuventutis Gyermekkar (művészeti vezető: Pallaginé Farkas Etelka) előadásában olyan interpretálást hallhattunk, melynek lelkületét nehéz, talán nem is lehet leírni. A közel 150 tagú kórus titokzatos pianói, ugyanakkor erővel, hittel és lelkesedéssel teli forte megszólalásai a vezénylő, Berkesi Sándor, Liszt-díjas karnagy szuggesztivitását dicsérik. A Debrecenből elszármazott fiatal énekes, Potyók Dániel magával ragadó tenor szólója elementáris tehetséget sejtet. Az ifjú művész ugyan még a Zeneművészeti Egyetemen tanul Marton Éva növendékeként, de máris sok felkérésnek tesz eleget, s hogy milyen magas színvonalon, arról a Psalmus hallgatósága is meggyőződhetett. A Debreceni Filharmonikus és Lyra Szimfonikus Zenekar egyesült erővel, a kórusok és a szólista méltó partnereként szólaltatta meg a művet. A produkció mind előadói, mind hallgatói számára maradandó élményt nyújtott.
Végül álljon itt egy személyes élmény, mely e cikk írója mint az ötlet gazdája és a koncert megszervezője számára sokáig emlékezetes marad. A meghívó tervezésekor ráakadtam a Zeneműkiadó egy 70-es évekbeli számozott kiadványára, melyben Kecskeméti Vég Mihály LV. Zsoltára és Kass János grafikái rendkívüli egységbe fonódva fejezik ki a bujdosó bánatát. Egy kis nyomozás után felhívtam telefonon a karácsonykor éppen 80. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas grafikusművészt, hogy engedélyét kérjem a közléshez. A szerény és közvetlen művésszel való kötetlen beszélgetés rendkívüli élményt, lelki feltöltődést jelentett számomra. Reméljük, hasonló élménnyel gazdagodtak mindazok, akik velünk együtt ünnepelték Kodály Zoltánt és a debreceni amatőr zenei mozgalmat ezen a szép decemberi estén.Debrecen, 2008. január 13.

Deményi Sarolta, elnök, HBZE
Close Menu