Szesztay Zsolt emlékezete

A Rubato májusi számában Õ búcsúzott Kedves Tamástól, s most mi búcsúzunk Tõle… Már két hónapja nincs közöttünk, hiányát fájdalmasan érezzük a hétköznapokon. Hiányzik szakmai tudása, bölcsessége, biztonságot adó lénye, nyugodt derûje és szeretete.

2007. szeptember 6-án elhunyt Szesztay Zsolt karnagy, fõiskolai tanár

A Rubato májusi számában Õ búcsúzott Kedves Tamástól, s most mi búcsúzunk Tõle…

Már két hónapja nincs közöttünk, hiányát fájdalmasan érezzük a hétköznapokon. Hiányzik szakmai tudása, bölcsessége, biztonságot adó lénye, nyugodt derûje és szeretete.

Szakmai életének elsõ 15 évét Pécsett töltötte, nagyobbik részét pedig – 1974 óta – Debrecenben. Mindkét városban a zeneoktatás és a zenei közélet meghatározó személyiségévé vált, de sokoldalú szakmai tevékenysége révén mindvégig jelen volt az ország zeneéletében is.

szesztay foto Pályájának indulásakor döntõ hatású volt Kodály Zoltánnal kialakult személyes kapcsolata. 1959-ben az õ útmutatatásai alapján alkalmazta gyermekszínpadra a Háry Jánost, majd pécsi tanárkorában ének-zene tagozatos gyermekkarával elõ is adta azt. 1968-ban a Székely fonót is bemutatta gyerekekkel, ezeket az elõadásokat pécsi évei meghatározó zenei emlékeiként tartotta számon. A Kodály kórusmûvek hiteles, példaadó tolmácsolója maradt mindvégig. Debreceni kórusa, a Bárdos Leánykar tanár- és kórusvezetõ – jelölt tagjai egy életre magukkal vitték a Lengyel LászlóPünkösdölõ csodát megidézõ áhítatától a fergeteges táncig ívelõ sokszínûségét, az Árva vagyok népdalának érzékeny rezdüléseit, vagy a – halála elõtti hetekben általa oly sokat idézett – Semmit ne bánkódjál megrázóan reményteli sorait. német-magyar párbeszédének hangszínkaraktereit, a

Zeneakadémiai éveinek másik meghatározó személyisége Bárdos Lajos volt. A zeneszerzõ, zenetudós és tanár Bárdos jelenvolt koncertprogramjaiban és tanításában egyaránt. Szesztay tanár úr kitûnõ zeneelmélet-tanár volt; óráin a magas szintû hallásképzés mellett az analízis mindig összekapcsolódott a szintézissel, az egymással összefüggõ történeti-elméleti folyamatok felfedeztetésével. Igényes és pontosságra nevelõ volt a muzsikus- és tanárjelöltek szakmai nyelvének alakításában, a karvezetõ hallgatóktól mindig elvárta a hatékony, a mûvek értelmezésére épülõ próbamunkát.

Kórusvezetõként példát adott széles látókörû, a kórustagok egyéni repertoárgazdagítására is törekvõ mûválasztásával, a kortárs magyar kóruszene értõ megszólaltatásával. Az általa alapított és vezetése alatt 32 évig mûködött Bárdos Leánykar sikere – nagyhatású koncertek, rangos nemzetközi kórusversenyek díjai, közöttük 4 nagydíj és 15 elsõ díj -, az általuk bemutatott közel 50 új magyar kórusmû jelzi karnagyi tevékenységének erejét, rangját a magyar kórusmûvészetben. Az Artisjus-díj, a Weiner-díj, a Liszt-díj és az idén tavasszal kapott Kodály-emlékdíj, valamint Debrecen városától és Egyetemétõl kapott kitüntetései mindig számvetésre késztették, erõt merített belõlük, ahogy hétköznapok örömeibõl is.

S örömöt adott számára tanítványai sikere, a helyi és az országos kórusszervezetekben való munkálkodása, szakmai ötleteinek megvalósulása, kedvelt „játéka”, a bridzs és – nem utolsósorban – szeretetteljes családja.

Mi, egykori tanítványai és kollégái emlékét tisztelettel és szeretettel õrizve folytatjuk az általa elindított képzést, éltetjük tovább a Bárdos Leánykart és a tavaszi Bárdos Szimpóziumot, melynek nyitóhangversenye immár az In memoriam Szesztay Zsolt alcímet viseli…

S. Szabó Márta

Close Menu