Németország

Augusztusban a Bányai Júlia Általános Iskola Lautitia kórusával Németországba utaztunk egy kórusfesztiválra, ahova több országból érkeztek kórusok. Ezt a fesztivált kétévente rendezik meg Usedomban. Az indulást megelõzõ két hétben nagyon sokat próbáltunk. Végül eljött a várva várt nap és július 31-én este elindultunk. Az út nagyon hosszú és fárasztó volt, de mikor odaértünk a tengerpart közelébe, mindenki érezte, hogy megérte a sok utazás.
Elsõ nap, mikor megérkeztünk a szállásra, ami Karlshagenben volt, közel a tengerparthoz, nem volt túl sok idõnk. Már indulnunk is kellett vissza Trassenheideba, ahol köszöntötték az összes kórust, a kórusok vezetõit és a három karnagyot, akik tíz napon keresztül a próbákat tartották. Ezen a köszöntõn minden kórusnak énekelnie kellet a saját országából származó dalokat. Mi Bárdos Lajos: Hej,igazítsad! címû mûvét adtuk elõ. Nagyon hangulatos este volt. Miután visszaérkeztünk a szállásra, mindenki nagyon hamar lefeküdt aludni, mert iszonyatosan fáradtak voltunk. A második nap már el is kezdõdtek a próbák az újdonsült karnagyainkkal. Mi egy szlovák gyerekkarral voltunk egy mûhelyben, a próbát pedig egy finn karnagynõ tartotta, akit Sanna Valvanne-nak hívnak. A mi mûhelyünkön kívül még kettõ volt. Az egyiket egy olasz férfi tartotta, õt Carlo Pavese-nek hívják. A másikat pedig egy német nõ, neki Thekla Jonathal a neve.
Mindennap 9-12-ig tartottak a próbák. Délutánonként azt csinálhattunk, amihez kedvünk volt, (pl: városnézés,vásárlás,pihenés), kivéve, ha éppen nem koncerteztünk. A próbákat mindenki nagyon élvezte, mert érdekesnek találtuk azt, hogy egy másik karnagytól tanultunk mûveket, aki egy teljesen más kultúrával ismertetett meg bennünket. Ráadásul most nem csak mi alkottuk a kórust, hanem csak egy részét, mert a szlovákokkal együtt voltunk egy egész. Egy nap a másik két karnaggyal is találkozhattunk, akik szintén tanítottak nekünk darabokat. Nagy erõkkel folytak a próbák a záró koncertre, ami a legutolsó nap volt, de a kórusoknak közben a saját koncertjeikre is készülniük kellett. Összesen hét koncertünk volt a tíz nap alatt. Volt két egyórás koncertünk, szerencsére nagyon jól sikerültek. Ezen kívül néhány kisebb koncertet is adtunk templomokban, szabadtéri misén.
Az idõ nem mindig volt velünk kegyes, de szerencsére a hét végére jó idõ lett, és így le tudtunk menni a tengerpartra fürödni. Egyre jobban közeledett a záró koncert napja, és ezzel együtt mi is egyre jobban izgultunk, és egyben kíváncsiak is voltunk. Az utolsó nap minden kórus a záró koncert helyszínére, Wolgastba ment, ahol az egész héten tanult mûveket adtuk elõ. Minden mûhely elénekelte a darabjait és ezen kívül még a kórusoknak külön-külön is elõ kellett adniuk egy darabot. Volt három közös produkció is, amikor az összes kórus egyszerre állt fent a színpadon és énekelt. Összesen nyolc kórus vett részt ezen a fesztiválon, ami körülbelül 250 embert jelentett. Eszméletlen élmény volt azzal a 250 emberrel egyszerre fent lenni a színpadon és érezni ahogy a zene által eggyé forrtunk. A mûsor közel három órás volt, de észre sem lehetett venni, hogy mennyire rohan az idõ, mert annyira jól éreztük magunkat. A koncert után még volt egy közös fõzés Trassenheide-ban, ahonnan aztán a kórusok lassan elindultak hazafelé. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy ez volt életünk eddigi legjobb kórusutazása, és nagyon reméljük, hogy sok ilyen élménnyel fogunk még gazdagodni, bár ez felejthetetlen élmény volt.
Barabás Éva
Lautitia Ifjúsági Kórus tagja
Close Menu