In memoriam Karai József (1927–2013)

In memoriam Karai József (1927–2013)

  • Post Author:

A magyar énekkari kultúrának a 20. század 60-as éveitől kezdve három kimagaslóan termékeny zeneszerzője volt Karai József, Petrovics Emil és Kocsár Miklós. A Zeneakadémián mindhárman Viski Jánostól és Farkas Ferenctől tanultak zeneszerzést és bár természetesen szólóhangszeres, kamara és zenekari műveket, továbbá kantátákat, oratóriumokat és operát is írtak, alkotói munkásságuk jelentős része a capella vagy kíséretes énekkari művek voltak. Ezekben és az ezt követő 20–25 évben a magyar amatőr énekkarok sikereitől voltak visszhangosak az európai nemzetközi versenyek, e három zeneszerző darabjai számos alkalommal voltak a versenyek kötelező művei, e három zeneszerző gyakran volt tagja a versenyek nemzetközi zsürijeinek. Ezekben a régebbi (átkos) időkben az állam és a szakszervezet nagyon támogatta az amatőr énekkarok működését, ha egy tanár egy nemzetközi kórusversenyen való részvétel miatt 2–3 nap szabadságot kért, természetesen megkapta, visszajövet pedig a megnyert díj másolatát az intézmény igazgatója büszkén feltette a faliújságra!

Karai József Erkel- és SZOT díjas zeneszerző 1927-ben Budapesten született. Zenei tanulmányait viszonylag későn 12 évesen kezdte el. A háború végén besorozták a frontra, de szerencsésen hazatért és 1947 és 1954 között zeneszerzést és karmesterséget tanult a Zeneakadémián. 1948 és 1967 között több budapesti kórusnál dolgozott mint korrepetítor és karnagy. (Famunkás Szakszervezet Férfikara, Építők Központi Kórusa és a Magyar Néphadsereg Központi Férfikara) Ez az időszak nagy hatással volt zeneszerzői munkásságára, ez inspirálta mintegy 200 kórusmű komponálására, többek közt magyar (Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Reviczky Gyula, Dsida Jenő, Garai Gábor és Weöres Sándor) és külföldi költők verseire. 1969-től szabadúszó zeneszerzőként dolgozott tovább. Műveinek kétharmada Magyarországon, egyharmada pedig neves külföldi kiadók által lett közreadva. Zeneszerzői pályája négy állomásra osztható: a neves mesterek követése, a saját egyéni hang keresése, egy különleges avantgarde stílus kialakítása és egy az egyszerűségen alapuló módszer kikristályosítása. Műveinek többsége szenvedélyes, drámai hangvételű, melyeknek élményanyaga az emberi fájdalom, a végtelen humanizmus és a természetszeretet. Kórusműveiben egyszerre keresi az újat és az éneklés ősi örőmét, alkotásait éppúgy szánja hivatásos együtteseknek, mint amatőr énekkaroknak. A közelmúltban keletkezett kompozíciói pedig a szöveg és a dallam újszerű kezelése ellenére is anyagszerűek, mert az emberi hang sajátosságainak maximális figyelembevételével készültek.

Karai József művei belföldi és külföldi lemezfelvételeinek a száma meghaladja a százat. Két szerzői CD-je közül az elsőt 1996-ban a Budapesti Akadémiai Kórustársaság Hollerung Gábor vezényletével, a másodikat 2012-ben a kaposvári Vikár Béla kórus Ludmány Géza vezényletével készítette el. A szerző hangszeres és kamarazenei művei mellett számunkra természetesen legfontosabbak énekkari kompozíciói, amelyekből a teljesség igénye nélkül különböző nehézségi szinteken a következőket ajánlanám énekkaraink figyelmébe: Legismertebb talán az Estéli nótázás, aminek vegyeskari (1963) és nőikari (1968) kíséretes változata is van. Vegyeskarok: Vidám nóta (1961), Intés az őrzőkhöz (1977), Alleluja (1981), Székelyföldi szerelmi dalok (1982), Stabat Mater (1983), Áradj zene (1986), Surrexit Christus Hodie (1987), Miatyánk (1998). Egyneműkarok: Varázsének (1978) Sárközi karikázó (1980), Ave Maria 1. (1985), Hodie Christus natus est (1989), Ave Maria 2. (1990), In dulci jubilo (1996). Leány és gyerekkarok: Éjszaka (1976), Ugrótánc (1977), Varázsének (1977), Missa brevis (1989). Karai József mint művész és mint ember pótolhatatlan veszteség a magyar énekkari kultúra számára. Tanár úr, nyugodj békében!

Pazár István

[plain]Karait nagyon érdekelte az amerikai néger populáris zene, több remek spirituálét is komponált, amelyek egy 12 darabos gyűjteményben az Editio Musica Budapest gondozásában jelentek meg. Ezek közül kettőt a DE Monteverdi Énekkarral is éneklünk: I want to go to haven és Sometimes I feel. Végezetül a mesterrel való személyes találkozásom története. 1994-ben az általam vezetett Deborah énekegyüttes nevezett a Riva del Garda-i nemzetközi kórusversenyre. Az olaszországi versenyen a nőikari kategória kötelező műve Karai Hodie Christus natus est című műve volt, a folklórba pedig a Sárközi karikázót jelöltük. Ezen év márciusában a Magyar Rádióban volt stúdióhangversenyünk, amelyen természetesen ezt a két művet is előadtuk. Meghívásunkat elfogadva eljött Karai József is, aki a hangverseny végén minden analizálást mellőzve egyszerűen és kedvesen csak annyit mondott: Nagyon felkészült volt a produkciójuk. Szívből gratulálok és sok sikert kívánok! (A versenyen aztán a nőikarban és a folklórban is arany diplomát nyertünk és a gálán a Sárközi karikázót énekeltük.) És emellett megajándékozott 10 művének dedikált partitúrájával is. Hát ilyen ember volt Karai József…[/plain]