HARMINC, NEGYVEN, NYOLCVAN – ÉVFORDULÓK A ZENEMŰVÉSZETI KARON

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2015-ben három évfordulót is ünnepelt a Zeneművészeti Kar Szolfézs-Zeneelmélet, Karvezetés Tanszéke. Harminc éve, 1985-ben került megrendezésre az a szakmai tanácskozás, mely az akkori intézmény, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézet Debreceni Tagozata Leánykarának 10 éves jubileumi ünnepsége volt. Egy évvel később, 1986-ban a kettős Liszt évforduló alkalmából újabb találkozóra hívta a tanszék a szolfézs-, zeneelmélet- és ének-zene tanárokat, kórusvezetőket, s ez alkalommal az előadások és kórushangversenyek mellett bemutató tanítások is helyet kaptak a programban.

Ezzel kialakult a találkozóknak az a szerkezete, amely az 1988 óta Bárdos Szimpózium néven megrendezésre kerülő szakmai találkozót azóta is jellemzi. Az idők folyamán országos hatókörűvé vált szimpóziumhoz másfél évtizede akkreditált továbbképzés is csatlakozik. Az idei rendezvény a Debreceni Egyetem pedagógus-továbbképzési programjának részeként valósult meg, mely ingyenes
részvételi lehetőséget biztosított a továbbképzésre és a szimpóziumra jelentkező tanároknak, kórusvezetőknek. A programban több előadássorozat is szerepelt. Joób Árpád a magyar népzenei kutatások legfrissebb eredményeit mutatta be Bereczki János közelmúltban megjelent négykötetes monográfiája alapján. Az új stílusú népdalok világában való tájékozódásban adott segítséget az előadássorozat a tanároknak. Spiegel Marianna előadásai a stílusismeret tanításának elméleti és gyakorlati lehetőségeivel foglalkoztak, és kitértek a zene és a társművészetek kapcsolatának kérdéskörére is. Arany János Hagyomány a 20. század zenéjében címmel négy nagyszabású alkotás bemutatásával adott példát a műelemzés és a zenei ismeretterjesztés ideális összekapcsolására. Turmezeyné Heller Erika a jelenkori zenepedagógiai kutatások eredményeit tárta a gyakorló pedagógusok elé, előadássorozatában beszélt a populáris kultúra okozta kihívásról az iskolai nevelésben.
Az előadások sorát gazdagította idén azoknak a karnagyoknak a megszólalása, akik kórusukkal rendszeres fellépői is a szimpóziumoknak. Berkesi Sándor, Ordasi Péter, Török Ágnes és Tamási László egy-egy magaválasztotta kórustörténeti, illetve kortárs kóruszenei témát dolgozott fel és mutatott be gazdag zenei illusztrációkkal a közönségnek.

A szimpóziumon most is nagy érdeklődés kísérte a bemutató órákat. Sáriné Szebenyi Judit a Debreceni Zenedében folyó speciális népzenei-néprajzi képzésbe adott bepillantási lehetőséget,
Kerekes Rita pedig az Ady Gimnázium ének-zenei és drámatagozatos növendékeivel mutatta meg a bécsi klasszikus zeneművek és stíluselemek feldolgozási lehetőségeit. A Lautitia Gyermekkar Nemes József vezetésével kortárs magyar zeneszerzők kórusműveiből tartott bemutató kóruspróbát, Vass Irén pedig egykori szegedi ének-zenei tagozatos növendékeivel készült felvételét mutatta be és elemezte a résztvevő tanárkollégákkal.
Az esti hangversenyek közül az elsőn három debreceni kórus, az Ady Endre Gimnázium Leánykara, a Canticum Novum Kamarakórus
és a Lautitia Ifjúsági Vegyeskar lépett pódiumra Kerekes Rita, Török Ágnes és Nemes József vezényletével, Váradi Judit és Hodozsó Norbert közreműködésével. Igényesen összeállított és megvalósított műsoruk méltó módon mutatta meg a debreceni
kórusok magas színvonalú művészi munkáját. A szimpózium második estéjén nőikari hangversenyt hallhattunk, melyen szintén három kórus, a Bárdos Lajos Leánykar, a Kölcsey Kórus és a szegedi Bartók Béla Nőikar önállóan és közösen megszólaltatott művekkel mutatta be a nőikari irodalom reprezentatív alkotásait. A kórusok és karnagyaik, Ordasi Péter és Tamási László, valamint a vezénylő karnagyjelöltek, Duffek Ildikó és Veres Anett – Duffek Mihály és Karasszon Dezső közreműködésével – az esten Szesztay Zsolt emléke előtt tisztelgett.

Ezen a hangversenyen került átadásra a Szesztay Zsolt Emlékdíj, melyet az idén Veres Anett végzős hallgató nyert el. A hangversenyek házigazdája és műsorvezetője Arany János volt. E sorok írója a bécsi klasszikus mikrostruktúrákról tartott előadása mellett a másik két évfordulóról emlékezett meg, melyet ebben az írásban még részletesebben érintünk. Az egyetemi továbbképzési programnak köszönhetően a szimpózium valamennyi előadása szerkesztett formában hamarosan olvasható lesz, melynek elérhetőségéről tájékoztatjuk a Rubato olvasóit. A kötet Ittzés Mihály és Köteles György igényes lektori és szerkesztői közreműködésével jött létre.

Negyven éve, 1975 tavaszán fejeződött be az első tanév a debreceni
Zeneművészeti Főiskola új épületében. Ez volt az első éve az újonnan alapított tanszéknek is, így negyven éves a Szolfézs-Zeneelmélet, Karvezetés Tanszék. Felsőfokú zenei képzés 1966 óta működik a városban, mely évtizedekig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyik tagozataként képzett zeneiskolai tanárokat. Az új intézmény az addig szakközépiskolai keretek között történő szaktanárképzés feladatkörét vette át, de még hosszú évekig kényszerűen a szakközépiskola Vár utcai épületében működött. Ebben az időszakban hároméves képzés után zeneiskolai hangszer-vagy magánének-tanárokat bocsátott ki az intézmény, többségük emellett zeneiskolai szolfézs- és általános iskolai énektanári diplomát is szerzett. Közülük sokan évtizedekig tanították szakjaikat párhuzamosan, azaz zeneiskolai hangszer- illetve magánének-tanárként és szolfézstanárként, vagy iskolai ének-zene tanárként és kórusvezetőként működtek. Tették ezt azzal a szélesebb zenei képzettséggel és átfogóbb zenepedagógusi elkötelezettséggel, globális zenetanári szemlélettel, amelynek eredményei máig érzékelhetőek a régióban.

A nagyhatású zenepedagógus és kóruskarnagy, Gulyás György igazgató az 1960-as évek végére felismerte, hogy a folyamatosan gyarapodó ének-zene tagozatos iskolákban nincs elegendő szakképzett énektanár. Ez országosan is érzékelhető volt, de a keleti és az északi országrészben különösen. Elképzelése, hogy az ének-zene tanárképzés a zeneművészeti felsőoktatás keretein belül, a zeneiskolai szolfézs-tanárképzéssel összekapcsolva immár
önálló szakpárként enyhítse a tanárhiányt, szakszerű és konstruktív
volt. Megvalósulásának feltétele a főiskola új épületének felépülése volt, mely egyben az oktatás Vár utcai zsúfoltságát és a hallgatók kollégiumi elhelyezését is megoldotta. Így jött létre az országban elsőként Debrecenben önálló énekzene tanár – zeneiskolai szolfézstanár képzés, s vele együtt a tanszék, melynek vezetésére Gulyás György Szesztay Zsoltot kérte fel. A szakszerű gondossággal kialakított képzési struktúra a szakmai tárgyakat illetően mindmáig korszerűnek mondható. Az alapítás óta eltelt évtizedekben a felsőoktatásban, ezen belül is a zenei felsőoktatásban és pedagógusképzésben jelentős változások történtek. Az idők folyamán felmerült képzési igényeknek és lehetőségeknek megfelelően szélesedett és gazdagodott a tanszék képzési kínálata. 1983-ban a Kedves Tamás vezette intézményben – a Zeneakadémia kihelyezett képzéseként – elindult a kiegészítő egyetemi képzés, mely középiskolai énektanári és karvezetői diplomát adott a legkiválóbb hallgatóknak. Újabb fontos mérföldkő volt 1990-ben az intézmény és a tanszék életében a konzervatóriumi rendszer kialakítása, melyben a korábbi három éves zeneiskolai tanárképzés négy évesre bővült. Az 1992 óta Duffek Mihály igazgatása alatt működő intézmény 1996-ban kapta meg az egyetemi alapképzés indításának lehetőségét. Ez tovább erősítette a középiskolai énektanár- és karvezetőképzést, s egyben lehetőséget teremtett a szakközépiskolai zeneelmélet-tanári végzettség megszerzésére is. A 90-es évek közepe óta folyik egyházzenei képzés a tanszéken.
Jelentős változást hozott a kétciklusú, ún. bolognai képzés bevezetése 2007-ben. Az új szisztéma három éves alapképzésre és két éves mesterképzésre tagolta a korábban egyciklusú képzést. Megváltozott a tanárképzés struktúrája, melyben pozitív elemként jelent meg az utolsó szemeszter folyamatos iskolai gyakorlata. A partneriskolák és a mentortanárok példaadásának köszönhetően a tanári, s azon belül is a zenetanári pálya iránti elhivatottságukban megerősödve fejezik be gyakorlatukat hallgatóink. Jelenleg újabb változások folyamatában vagyunk, s ahogy eddig, most is igyekszünk megőrizni, átmenteni korábban kialakított értékeinket. Az ismét osztatlanná váló képzésben sikerült kihasználnunk a kétszakos tanárképzés visszatérésének lehetőségét, így szűkebb szakterületünkön ismét valamennyi iskolatípusba, alsó és középfokra képzünk tanárokat és karvezetőket.

Most e képzéstípusok bevezetésénél tartunk, a magunk alkotta – egyben a képzési követelményeknek is megfelelő – tanterv gyakorlatban történő kipróbálásánál. Összehasonlítva a kezdetekkel:

a szakmai tantárgyak lényegileg változatlanok, természetesen folyamatos tartalmi megújulással, módszertani frissítéssel, a zenetanárképzés általános és aktuális feladatainak megfelelően. Ehhez stabil, magasan képzett és a művészi értékek átadására képes tanszéki oktatói testülettel rendelkezünk és tehetséges, a tanári és a karvezetői hivatás iránt elkötelezett növendékekkel. A négy évtizeddel ezelőtt Szesztay Zsolt által elindított tanszéki munka töretlenül folytatódik.

Nyolcvan éve, 1935. január 6-án született Szesztay Zsolt, a debreceni zenetanárképzés és kórusélet meghatározó egyénisége.
Nyíregyházi értelmiségi családban nevelkedett, hegedülni tanult
a zeneiskolában. A budapesti gimnáziumi évek alatt ugyan a Műszaki Egyetemre készült, de diáktársaiból kórust szervezett, a zenével való intenzív foglalkozás része maradt életének. 1954 és 1959 között tanult a Zeneakadémián, tanára volt Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Deák Bárdos György, Gárdonyi Zoltán, Ligeti György, Szőllősy András, Szőnyi Erzsébet és Vásárhelyi Zoltán. Különösen Bárdos Lajossal szövődött szorosra kapcsolata, aki egy személyben jelenítette meg számára a zenetudóst, zenepedagógust, zeneszerzőt és a nagyhatású karnagyot. Tudjuk, Szesztay Zsolt tanári példaképének is tekintette őt, későbbi tanításában hasonló elveket vallott és hasonló gyakorlatot folytatott. Zeneakadémista éveiben nemcsak a Vásárhelyi Zoltán vezetése alatt működő intézményi kórusban, hanem a Bárdos alapította Budapesti Kórusban is énekelt, melyet abban az időben Forrai Miklós irányított.

1959-ben Komlón kezdte tanári pályáját, egy általános iskolában.
Énekkarosaival bemutatta Kodály Háry János című daljátékának
maga készítette, gyermekszínpadra átdolgozott változatát. A következő tanévet már Pécsett kezdte: a Zeneművészeti Szakiskolában tanított szolfézs és zeneelmélet tárgyakat, majd ezzel
párhuzamosan 1964-től az ének-zenei általános iskola nagykórusát
vezette. Mindkét iskola fontos, későbbi tanárképző tevékenységében nélkülözhetetlen tapasztalattal vértezte fel a fiatal tanárt. Kórusával az a cappella gyermekkari irodalom alkotásai
mellett előadta Szőnyi Erzsébet A makrancos királylány című gyermekoperáját, saját átdolgozásában Kodály Székelyfonóját és ismét a Háryt. A zenetanárképzés 1967-ben lett hivatása, ekkor kapott adjunktusi kinevezést a LFZF ZTI Pécsi Tagozatán. Szolfézst és zeneelméletet tanított, aktív résztvevője volt az intézmény és a
város zenei közéletének. Tanári munkája, tanítványainak szaktudása
országos ismertséget eredményezett, ennek köszönhetően hívta 1974-ben Gulyás György Debrecenbe. Feladata a debreceni ének-zene és szolfézstanárképzés kialakítása, és egy új tanszék létrehozása volt.

A Rubato olvasói szakmai életének debreceni szakaszát jól ismerik:
33 évnyi oktatómunkája, kórusvezetői tevékenysége, a város zenei életében vállalt szerepe révén vált debrecenivé. Kórusvezetői aktivitása, igényes munkával elért sikerei mintaként
szolgáltak nemcsak tanítványai, de tanár- és karvezető kollégái számára is. Zenei írásai, beszámolói a helyi lapokban és országos szakfolyóiratokban jelentek meg, tájékoztatták a város hangversenylátogatóit a debreceni koncertélet várható és lezajlott
eseményeiről, s az országot a debreceni történésekről. Országos
hatókörű szakmai szervezetekben képviselt jó ügyeket, bölcs érveléssel óvott értékeket. Zsűrizett szolfézsversenyen, kórustalálkozókon, nemzetközi kórusversenyeken, humorral oldott feszült helyzeteket kisebb és nagyobb közösségben egyaránt. Példamutató életet élt szakmai és magánéletében egyaránt. Emlékét díjak is őrzik: a már említett hallgatói díj, a Bartók
Béla Nemzetközi Kórusversenyen odaítélendő karnagyi díj és a szolfézsversenyek felkészítő tanári díja.

Nyolc éve nincs közöttünk, emlékét azonban élő szeretettel őrizzük!

S. Szabó Márta, tanszékvezető egyetemi docens
DE Zeneművészeti Kar