Egyéni különbségek a zenei élményben

Jelen tanulmány a zenei bevonódás vizsgálatát tûzte ki céljául. Feltételeztük, hogy ez egy olyan személyiségvonás, amely meghatározza azt, hogy a személy milyen erõs élményeket tud átélni zenehallgatás közben. Elkészítettünk egy kérdõívet, amely a zenei bevonódás mélységét méri, segítségével bejósolható, hogy valakinek az élményei milyen mértékben változnak meg a zenehallgatás során. A kérdõívet 175 egyetemi hallgató töltötte ki. A kérdõív alapján a zenébe erõsen és gyengén bevonódók közti különbséget megvizsgáltuk a zenei preferenciák, zenehallgatási szokások, a zene jelentése, zenei képzettség és a nemek aránya szerint. Szignifikáns különbségeket találtunk: az erõsen és gyengén bevonódók más zenét, máshogyan és másért hallgatnak. A nõk erõsebb bevonódást mutattak, a zenei képzettség viszont nem befolyásolta a bevonódás mértékét.

Laboratóriumi kísérletek során pedig arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan befolyásolja a zenei élményeket a zenei bevonódás intenzitása és a hallgatott zene típusa. 125 erõs, illetve gyenge zenei bevonódású egyetemi hallgató vett részt a laboratóriumi kísérletekben, melyben három zene egyikét hallgatták (klasszikus zene, könnyûzene, techno). Élményeikrõl szabad felidézéssel, élményfeltáró kérdõíven és interjúban számoltak be. Az eredmények azt mutatják, hogy a zenehallgatás hatására jelentõs változás következik be a személyek élményeiben, és a zenei élmények között különbség van mind a zenei bevonódás intenzitása, mind a hallgatott zene típusa szerint. A két változó között interakciós hatást nem találtunk.

Elméleti háttér

A zene emberi lélekre gyakorolt hatása bonyolult, titokzatos dolog. A zenepszichológiai irodalomból sokat megtudhatunk arról, hogyan észlelünk bizonyos zenei elemeket mint például a hangnem, hangmagasság, tempó, vagy zenélés, komponálás alatt milyen folyamatok zajlanak. Sokat tudunk a zenei emlékezetrõl, a zenehallgatáskor aktiválódó agyterületekrõl, és a zeneterápia is régóta kutatott terület. Úgy tûnik azonban, hogy kevés figyelmet szenteltek a kutatások a személyek szubjektív, zenehallgatás alatt átélt élményeinek. A zenehallgatás – a zenéléssel és a zeneszerzéssel ellentétben – többnyire passzív viselkedés. Kívülrõl megfigyelhetõ cselekvés csak ritkán van jelen (ezek is inkább általános válaszok a zene ritmusos jellemzõire, mint pl. a taktus dobolása), de annál több a mentális aktivitás. A zenehallgatás eredménye többnyire egy sor gyorsan múló, elröppenõ, nehezen közölhetõ mentális kép, érzés, emlék. Így, ha meg akarjuk érteni, mi történik zenehallgatás alatt, a kutató nincs irigylésre méltó helyzetben. A megfigyelés és mérés problémáin túl az is nehezíti a dolgot, hogy ugyanaz a zene eltérõ hatást válthat ki különbözõ embereknél, és ugyanaz a személy is másképpen élheti át ugyanazt a zenét más-más idõpontokban. Nem csoda hát, ha inkább a könnyebben, de legalábbis objektívebben megfogható aspektusok megragadására irányulnak a vizsgálódások. Csak az utóbbi néhány évben irányult a figyelem az olyan összetett belsõ folyamatokra, mint például az érzelem (Sloboda – Juslin, 2001).

Nem tudni pontosan, hogy különbözõ magasságú hangok meghatározott sorrendben összerendezett egymásutánisága hogyan képes értelmet nyerni a hallgatóban, és sokszor erõs hatásokat kiváltani az emberekbõl. Természetesen egyetlen kutatás sem vállalkozhat arra, hogy választ adjon arra a kérdésre, amit minden zenét szeretõ, zenével foglalkozó ember a leginkább szeretne tudni: hogy hogyan hat ránk a zene. Nekünk sem ez volt a célunk, csak szerettünk volna vizsgálatunkkal hozzájárulni a szubjektív zenei élmény egyéni különbségeinek jobb megértéséhez.

Tudjuk, hogy jelentõs különbségek vannak az emberek között abban, hogy milyen élményeket élnek át a zenehallgatás alatt. Egyesek nagyon gazdag, színes élményeket élnek át, míg másokat kevésbé tud elbûvölni a zene. A vizsgálatunk alapját az a kérdés adta, hogy miért lehet ez így, mitõl függhet a zene hatása.

A kérdés nem új keletû a pszichológiában. Régóta foglalkoztatja a kutatókat a gondolat, hogy az emberek között jelentõs egyéni különbségek vannak abban, hogy milyen mélyen élik át az élményeiket, bármilyen élményrõl legyen is szó (film nézése, színházlátogatás, olvasás, hegymászás stb.). A kutatók különbözõ terminusokat alkottak az ilyen élmények intenzitásában fellelhetõ egyéni különbségek megragadására. Mindenki más jellemzõjét emelte ki, és más nevet adott neki, de valószínûnek látszik, hogy nagyon hasonló, talán azonos dolgokról van szó. Tellegen és Atkinson a teljes figyelmi elmélyülés állapotára az abszorpció kifejezést használta. Egy másik vonás, amit az élményeinkhez való viszonyulásunk hátterében feltételeztek, a képzeleti bevonódás. Josephin Hilgard alkotta ezt a fogalmat, hétköznapi élményekben való képzeleti bevonódásokról szóló beszámolók alapján. A harmadik tényezõ, a fantáziára való hajlam, Wilson és Barber nevéhez fûzõdik. Ez olyasmit jelent, mint a nappali álmodozás élénksége (Council – Kirsch, 1992).

A zenei bevonódás az élményeknek egy különleges területe, a zenei élményekhez való viszonyunkat határozza meg. Tudjuk, hogy jelentõs különbségek vannak az emberek között abban, hogy milyen élményeik vannak a zenehallgatás alatt. Egyesek szinte mindig nagyon gazdag, színes élményeket élnek át, míg mások kevésbé tudnak elmerülni a zenében. Vizsgálatunk alapját az a kérdés adta, hogy miért lehet ez így, mitõl függhet a zene hatása. Feltételeztük, hogy a zenébe való bevonódás – azzal együtt, hogy valószínûleg összefügg más, bevonódás-szerû tulajdonságokkal – olyan különálló személyiségvonás, amely meghatározza azt, hogy milyen mélyen tudja a személy átélni a zenét, milyen erõs élményeket él át a zenehallgatás közben.

A különbözõ zenék által kiváltott különbözõ hatásokkal is sokan foglalkoztak már. Arról számolnak be a tanulmányok, hogy a zene tempója és hangneme meghatározza az átélt érzelmet, más képek idézõdnek fel, sõt, eltérõ fiziológiai és hormonális változások következhetnek be különféle zenék hatására a hallgatóban (lásd pl. Gerra et al., 1998; North – Hargreaves, 2000). A vizsgálatunkban arra is szerettünk volna választ kapni, hogy az azonos zenét hallgató személyek szubjektív élményei hasonlóak-e egymáshoz, és jelentõsen különböznek-e a más zenét hallgatók élményeitõl.

Elõször is szükségünk volt egy kérdõívre, amivel a zenei bevonódás mélységét lehet mérni. Ennek a kérdõívnek az elkészítését tûztük ki célul, továbbá annak kérdõíves vizsgálatát, hogy a zenei bevonódás milyen összefüggésben áll – többek között – olyan változókkal, mint a zenei képzettség, zenei preferenciák és zenehallgatási szokások. Majd egy kísérleti zenehallgatási helyzetben szerettük volna igazolni azt a feltevésünket, hogy jelentõs különbségek vannak az erõs és gyenge zenei bevonódók szubjektív élményeiben, valamint hogy a zene típusa szintén befolyásolja az élményeket.

Vizsgálatok

Kérdõíves vizsgálat

A kérdõíves vizsgálatban 175 egyetemi hallgató vett részt (134 nõ, 41 férfi). A Zenei Bevonódás Kérdõív (ZBK) végsõ változata egy Likert-típusú skála, melyben 29 állítás található arra vonatkozóan, hogy mit él át az ember zenehallgatás közben. Az állításokat részben az ide vonatkozó irodalom leírásaiból vettük, részben 40 önként vállalkozó személy zenei élményeinek beszámolójából tartalomelemzés segítségével nyertük. A kérdõív alapján a zenébe erõsen illetve gyengén bevonódók különbségeit megvizsgálva szignifikáns különbségeket találtunk. Az erõs bevonódóknak nem számít a zene típusa, önálló tevékenységként hallgatják a zenét, és nagyon fontos az életükben. A gyengén bevonódók a lassú, dallamos könnyûzenét szeretik, más tevékenységek közben hallgatnak zenét, és pihenést jelent nekik a zenehallgatás. A nõk erõsebb bevonódást mutattak, a zenei képzettség viszont nem befolyásolta a bevonódás mértékét.

Laboratóriumi vizsgálat

Személyek:A személyek kiválasztása az elõzetesen 481 egyetemi hallgató által kitöltött ZBK kérdõív alapján történt. A kérdõív eloszlása által meghatározott erõs illetve gyenge zenei bevonódású személyeket hívtuk be a további kísérleti szakaszba. A kísérletben 125 egyetemi hallgató vett részt, 70 nõ és 55 férfi.

Eszközök

A hallgatott zenék:

A kísérletben alkalmazott zeneszámok kiválasztásának fõ szempontja az volt, hogy szöveg nélküli, kevéssé ismert mûvek legyenek, és stílusukban eltérõek. Három zenét használtunk: 1) Gustav Holst: Planéták: Venus, Neptun tételek; 2) Kitaro: Moon star, Song for pray; 3) Techno-remix. Mindegyik zeneszám 15 perces.

Élményfeltáró kérdõív:

A Pekala-féle Phenomenology of Consciousness Inventory (PCI) kérdõívet használtuk az élmények feltárására, amely 12 fõ dimenzió mentén méri az élmények megváltozását egy konkrét állapotban.

A kísérlet menete:

A kísérletre kiválasztott személyek elõször öt percig szabadon beszéltek egy érdekes, fontos élményükrõl, majd a közben átélt élményeikre vonatkozóan kitöltötték a PCI kérdõív egyik változatát. Ezután a személyek egyedül, elsötétített helyiségben, kényelmes fotelben ülve hallgatták a három zeneszám egyikét. Élményeikrõl szabadon beszámoltak, majd kitöltötték a PCI kérdõív másik változatát a zenehallgatási élményeikre vonatkozóan. Végül egy félig strukturált interjúban válaszoltak néhány kérdésre a zenehallgatással kapcsolatban. A beszámolókat tartalomelemzés segítségével elemeztük.

Eredmények

Sok érdekes eredményt hozott az adatok elemzése; ezen tanulmány keretein belül most csak arra szorítkozunk, hogy a zenébe erõsen és gyengén bevonódók élményeinek megváltozását, illetve a különbözõ zeneszámok alatt átélt változásokat mutatjuk be röviden.

A beszámolók tartalomelemzésének eredményei szerint a zenébe erõsen bevonódó személyek a gyenge bevonódókhoz képest gazdagabb élményeik vannak zenehallgatás alatt, és a különbségek lényege abban áll, hogy gyakrabban élnek át fiziológiai élményeket, mozgásos élményeket, pozitív érzelmeket, képzeleti képeket, vizuális és taktilis észleleteket és transzállapothoz hasonló élményeket. Az erõsen és gyengén bevonódók élményei az élményfeltáró kérdõív (PCI) eredményei szerint is jelentõsen eltérõ mértékben változtak meg a zenehallgatás során. Az erõsen bevonódók a gyengén bevonódókhoz képest nagyobb mértékben érezték megváltozottnak a testhatáraikat, az idõ múlását, a dolgok észlelését és jelentését, erõsebb pozitív érzelmeket éreztek a zenehallgatás alatt. Figyelmüket jobban tudták összpontosítani, élénkebbnek érezték a képzeleti mûködésüket, és jobban ellazultak. Valamint tudatállapotukat a szokásostól sokkal inkább eltérõnek érezték, kevésbé tartották meg az éntudatukat, és kevésbé érezték, hogy akaratlagosan kontrollálni próbálják az élményeiket.

A beszámolók tartalomelemzése és az élményfeltáró kérdõívek elemzése alapján szignifikáns különbségek vannak a szubjektív élmények között a hallgatott zene típusától függõen is. Úgy tûnik, a zenetípus fõként az élmény jellegét, valamint az érzelmi és képi élmények minõségét befolyásolja. A három zene alatt megelevenedõ történetek nagyon hasonlóak voltak egymáshoz.

A Holst zenét hallgatók a zene hatására jelentõsen megváltozottnak érzik az élményeiket, a dolgok jelentését. Az átélt élményekben a másik két zenéhez képest jóval többször fordulnak elõ negatív érzelmek, kevert érzelmek, képi élmények, transzcendencia és fiziológiai reakciók.

Azok a személyek, akik a Kitaro-zenét hallgatták, szintén erõsen megváltozottnak érezték az élményeiket az éber állapothoz képest, a dolgok más jelentést nyertek számukra a zenehallgatás alatt. Õk számoltak be a legtöbb és legerõsebb pozitív érzelemrõl, negatív és kevert érzelem alig fordult elõ a beszámolóikban.

A techno zenét hallgatók nem érezték élményeiket a szokásostól eltérõnek, sõt, a zenehallgatás alatt még kevésbé, mint az éber beszámoló alatt. Az átélt élményekre jellemzõk a mozgás- és vizuális percepciós élmények, érzelmek nem nagyon jelentek meg, de ezek közül leggyakrabban az unalom, a feszültség, és a meghatározatlan kellemetlen érzés fordul elõ.

Összegzés

A zenei belevonódás tehát létezõ és mérhetõ jelenség, az embereknek az a tulajdonsága, hogy mennyire képesek átadni magukat a zenei élménynek, mennyire hagyják az általa elõidézett hatásokat megtörténni.

A kísérletek tanulsága szerint a zenei bevonódás erõssége befolyásolja a zenei élményt, az erõs zenei bevonódók élményei gazdagabbak, jobban megváltoznak a zene nélküli helyzethez képest. Így a kérdõív segítségével a zenei élmény erõssége bejósolható. Valamint objektív módszerekkel ismét igazolást nyert, hogy szignifikáns különbségek vannak a szubjektív élmények között a hallgatott zene típusától függõen is.


Felhasznált irodalom

Council, J. R. – Kirsch, I. (1992): Situational and Personality Correlates of Hypnotic Responsiveness. In: Fromm, E. – Nash, M. (eds.), Contemporary Hypnosis Research, The Guilford Press, New York, 267–291. Gerra, G. – Zaimovic, A. – Franchini, D. – Palladino, M. – Giucastro, G. – Reali, N. – Maestri, D. – Caccavari, R. – Delsignore, R. – Brambilla, F. (1998): Neuroendocrine responses of healthy volunteers to ‘techno-music’: relationships with personality traits and emotional state. International Journal of Psychophysiology, 28, 99–111.North, A. C. – Hargreaves, D. J. (2000): Musical preferences during and after relaxation and exercise. American Journal of Psychology, 113 (1), 43–67.

Sloboda, J. A. – Juslin, P. N. (2001): Music and emotion: commentary. In: Sloboda, J. A. – Juslin, P. N. (eds.), Music and Emotion, Oxford University Press, Oxford, 453–462.

Dr. Héjja-Nagy Katalin
Eszterházy Károly Fõiskola, Eger

Close Menu