A Lyra Szimfonikus Zenekar jubileumára

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
A Lyra Szimfonikus Zenekar 60 éves. Könnyû ezt így kimondani, de vagy példa nélkül áll, vagy igen kevés a példa arra hazánk zenei életében, hogy egy öntevékeny zenei társaság ilyen sokáig fennálljon. E sorok írója a hat évtizedbõl 37 évet töltött el a zenekar tagjaként, így talán érthetõ a személyes hangvétel, hiszen igen szoros érzelmi szálak fûzik az együtteshez. Az emlékek és a fennmaradt dokumentumok sokaságából felidézhetõ jó pár olyan mozzanat, amely a zenekar életében fontos volt és közérdeklõdésre is számot tarthat.
lyra1948-ban egy lelkes fiatalember amatõr zenekart alapított. Mivel õ maga is hegedült, elsõsorban a barátai, ismerõsei körébõl gyûjtött maga köré vonósokat, majd nemsokára ez a kis közösség fúvósokkal is bõvült, így jött létre a Debreceni Líra néven az a társulás, amelynek névadója Hankiss János professzor volt, aki felkérte az együttest: szolgálja illusztrációkkal zenetörténeti elõadásait. A mûsorokban olyan egykori legendás debreceni operaénekesek léptek fel, mint Bartha Alfonz, Berczelly István, Hankiss Ilona, Korondi György, Marsay Magda, Tréfás György, Varga Magda, Virágos Mihály, és még sokan mások.
Ez a programsorozat már öt évtizeddel ezelõtt is jól mutatta a zenekarnak egyik fõ törekvését, hogy a Debrecen zenei életének eleven része, a zenei ismeretterjesztésnek aktív közremûködõje legyen a városban éppen úgy, mint közvetlen környékén.
Az alapító is, a tagság is kezdetektõl fogva bölcsen tudatában volt annak, hogy egy ilyen lelkes amatõrökbõl álló együttes, nem vállalkozhat a zeneirodalom nagyszabású és közismert mûveinek megszólaltatására. Igen reális célt tûztek ki maguk elé: a klasszikusokból is a könnyen, kisebb apparátussal megszólaltatható mûveket vigyék a közönség elé, de leginkább a zenetörténet olykor mellõzött kincseit, amelyek kívül esnek a nagy szimfonikus zenekarok mindennapi gyakorlatán.
Idõközben a zenekar (1963-tól a Közalkalmazottak Szakszervezete égisze alatt) elkezdte külföldi kapcsolatainak építését is. Ennek révén jutottak el kétszer is az egykori NDK-ba (1968-ban és 1971-ben), háromszor Finnországba (1973, 1981, 1985), kétszer Litvániába (1987, 1989) és kétszer Olaszországba (1992, 1993 – ez utóbbi alkalommal pápai audiencián is szerepeltek). A külföldi turnék között kitüntetett helyet foglalnak el a finn testvérvárosba, Jyväskyläbe tett látogatások Az ottani ugyancsak mûkedvelõ vegyeskarral való együttmûködés csúcspontja 1985- ben annak a lemeznek az elkészítése volt, amelyen a zenekar a kórussal közösen és finn szólistákkal Mozart F-dúr miséjét és a Debrecenbõl elszármazott zeneszerzõ, Papp Lajos Az ember tragédiája zenekari szvitjét rögzítette. Egy másik hasonló csúcspont az 1992-ben Nagyhéten egy 20. századi olasz zeneszerzõ, Milella Krisztus az Olajfák hegyén c. zenekari mûvének elõadása volt a tarantói székesegyházban, az akkor 85 éves szerzõ jelenlétében. A koncertet a Vatikáni Rádió is fölvette. Íme csak egyetlen sajtóvisszhang: “… a 45 tagú zenekar át tudta élni a Passió misztériumát és Milella zenei mûvészetét, a szuggesztív partitúrának életet tudott adni. Az érzelmi feszültség, amelyet a vonósok halk tónusa hozott létre, mint a fák susogása és a széle suttogása, széles zenei ívekké bomlott szét és drámai kromatizmusokba tört ki, mint egy bibliai szörnyûséges vihar, melyet még jobban felerõsített a katedrális tere…
És ezen a ponton térünk vissza ahhoz a lelkes fiatalemberhez, Tóth Lászlóhoz, aki magára vállalta a zenekari tagok egybegyûjtését, ami még nehezebb: megtartását, és – kemény önképzés után – a zenei szakmai irányítását. Fájdalmunkra már csak múlt idõben beszélhetünk róla, mert 2006. január 26-án a halál kivette a kezébõl a karmesteri pálcát, amelyet 57 évig, még a 80. születésnapja után is, oly sokszor, oly nagy felkészültséggel, a zene és a zenekari tagok iránti szeretettel tartott a kezében. Amióta nincs közöttünk, azóta minden koncert az õ emlékét is idézi. A 60. évfordulón elõtte és az összes már szintén eltávozott egykori zenészbarátunk elõtt kegyelettel hajt fejet a Lyra Szimfonikus Zenekar közössége.
Az együttes szerencséjére akadt közöttünk olyan, aki átvette Tóth László örökét. Zenekarunk koncertmestere, Pallagi Tamás vállalta, hogy folytatja a 60 évvel ezelõtt megkezdett utat, és jelentõsen megnövekedett teendõi mellett – hiszen a Kodály Zoltán Zememûvészeti Szakköépiskola és a Alapfokú Mûvészeti Intézmény vezetése önmagában is nyilván hatalmas terheket rak a vállára – idõt szakít a próbákra, hangversenyekre és ezek megszervezésének ezernyi nem is olyan apró teendõire. Az alapító karnagy távozása óta eltelt csaknem három esztendõ igazolta, hogy a stafétabot méltó kezekbe került.
Az idén március 9-én lezajlott jubileumi koncert mûsorát egyrészt a zenekar hagyományos repertoárja adta, másrészt abból a törekvésbõl fakadt, hogy valami újat, illetve ritkán játszott darabot is adjunk a zenekar mellett megható hûséggel kitartó közönségünknek. Farkas Ferenc Cantata Lirica c. mûvét, amelyet Dsida Jenõ verseire írt, azért választottuk jubileumi koncertünkhöz. Tisztelegni kívántunk a XX. századi magyar zene egyik nagy mestere elõtt, akihez Tóth Lászlót és rajta keresztül a zenekart személyes szálak is fûzték. Az elõadásban önzetlen lelkesedéssel és a tõlük megszokott magas színvonalon mûködött közre a Sol Oriens kórus és a Kodály Zoltán Zenemûvészeti Szakközépiskola Vegyeskara Deményi Sarolta illetve Vasné Katona Adrienn vezetésével.
Lieli Pál